<H1>A spirituális/energia gyógyítás hatásmechanizmusa</H1>

 

 

Az első általános részben ismertettem, hogy  -legalábbis szerintem -  milyen okai lehetnek annak, ha valamely  spirituális gyógymód hatástalan vagy a hatás nem bizonyul tartósnak. Ahhoz, hogy ezt a problémát mélyebben megérthessük, foglalkoznunk kell a spirituális gyógymódok hatásmechanizmusával és azzal is, hogy ha egyszer az energia, annak hatása és az is, amire hat- tehát energiatesteink, egyaránt láthatatlanok, akkor mégis hogyan lehetne a gyógyítási műveleteket „kézben tartani”,  más szóval kontrollálni. ?  Vannak, akik érzik az energia minőségét, vannak, akik olvasni is tudnak belőle, vannak, akik látják is színesben a formáit, de még ők sem tudják, hogy vajon hogyan íródik be a gyógyító gondolat vagy vizualizáció a fizikai testbe. Pedig tény az, hogy beíródik. Hogy ezt nehéz bizonyítani, annak egy nagyon gyakorlatias oka van: aki egy-két kezeléstől hirtelen jobban lesz, azonnal el is feledkezik róla, hogy előzőleg esetleg már hónapok sőt évek óta rosszul érezte magát és kellemetlen tünetekkel nyűglődött, fájdalmaktól szenvedett. Nem azért, mert hálátlan a gyógyulásért, hanem tényleg elfelejti. Miután jobban lett, eszébe sem jut, hogy továbbra is  orvoshoz mászkáljon és megvizsgáltassa magát, hogy gyógyulását ezen részről is bizonyítva lássa. Hogy ez mennyire igaz, arról a sikeres gyógyítók sokat mesélhetnének. De mégis: hogyan lehetséges ez?  Pedig maga az a tény, hogy a beteg tartósan megszabadul a bajaitól, akkor is bizonyítja a gyógyítás hatékonyságát, ha a bizonyíték nem orvosi jellegű. Amikor spirituális gyógyítók azzal érvelnek, amikor  módszerük hatékonyságát bizonygatják, hogy hiszen ennyi és ennyi százaléka a betegeimnek panaszmentessé vált, akkor az orvosi ellenérvek úgy szólnak, hogy ez nem bizonyíték. (nincs tudományosan precíz nyilvántartás, a panaszok megszűnése csak egy szubjektív dolog, a betegek nem is gyógyultak meg, csak hisznek benne, hogy meggyógyultak. stb.).  De hogy orvosi értelemben ilyenkor, amikor a panaszok tartósan megszűntek, valóban gyógyulásról lehet-e beszélni, ahhoz meg kellene érteni, hogy mi történik olyankor,  amikor egy nem fizikai jellegű energia  fizikai változásokban manifesztálódik?  Megkísérlem ezt  egyszerűen megvilágítani.

 

Az előzőekben a spirituális gyógymódokat úgy definiáltam, hogy azok a láthatatlan testeinkre hatnak, melyeket fénytesteknek nevezek, jobb elnevezés híján.  Az energiatestek azonban   nem azonosak  a láthatóvá tehető aurával. Minden egyes ember egy hatalmas energiakonstrukció, melynek csak picinyke része a látható fizikai test. (Az a közhelyszerű megállapítás, hogy az ember nem csupán egy fizikai testből álló élőlény, mert a testén kívül lelke, elméje és szelleme is van, melyek nem láthatók, de szintén hozzá tartoznak, a spirituális gyógymódok  hatásmechanizmusának magyarázata szempontjából nem relevánsak, mert ezekkel a fogalmakkal operálva nem jutunk közelebb a hatásmechanizmus titkainak a megfejtéséhez.)  Láthatatlan testeink  nem amiatt nem láthatók, mert azok nem fizikaiak, nem anyagiak, hanem amiatt, mert mikrorészecskéik tulajdonságai mások: más (gyorsabb) a rezgési frekvenciájuk, más a forgástengelyük szöge  és  még sok minden más: ezek a testeink mind külön tudat-entitások.  Láthatatlan testeink mezői  láthatatlan „szervekkel” vannak teletűzdelve, melyek nemcsak a térben kapcsolódnak, hanem ugyancsak láthatatlan „féreglyukakkal” és az azokon keresztül ki- be áramló energiákkal vannak összekapcsolva. Fénytesteink „anyaga” is más és más jellegű, a mező frekvenciája függyvényében. Energiatesteink egyes részei  fizikainak mondott testünk határain belül, de nagyobbrészt azon kívül vannak.  Fizikai testünk minden részegységének is van tudata, és természetesen láthatatlan testeinknek is: voltaképpen fizikai és energiatesteink minden egyes része tudattal bír, mindnek megvan a maga nyelve, melyet megért. És persze fordítva is igaz: gondolatainknak és érzéseinknek viszont  van szubsztanciája, ha úgy tetszik, „anyaga”.  ( Erről  az összefüggésről igen sokfajta jelenség tanúskodik, köztük olyanok, melyeket paranormálisnak szoktak nevezni.[1] )  Érzéseink, érzelmeink és gondolataink tehát nem tűnnek el a semmiben, hanem  mint fény- és hangállóhullám-mintázatok  beíródnak láthatatlan testeink bizonyos helyeire.  A láthatatlan testeink néhány alkotórésze  ismert az ezotérikus vagy a keleti renszerekből: úgy mint csakrák, aurarétegek és a meridiánok.  Ezek persze csak picurka morzsák abban a hatalmas és elképzelhetetlenül bonyolult energiatest-konstrukcióban, melynek ezek szintén részét képezik fizikai testünkkel egyetemben. Szerencsére azonban a lényeg megértéséhez nincs szükségünk ahhoz, hogy láthatatlan testeink természetével, konstrukcióival és energia áramlásaival részletesebben megismerkedjünk,   ugyanis  mivel minden apró porcikánk értelmes és megszólítható,  így csak  arra kell rájönnünk, hogyan értessük meg magunkat azon részeinkkel, melyekkel problémánk van.  A spirtuális gyógymódok titka ez a tudás:  annak felismerése, hogy  minden létező dologban megtalálhatók az elemi  tudati rezgő részecskék, melyek képesek „venni” gondolatainkat, vagy képzeletünk által alkotott képeket és jeleket. Aki ismeri ezt a titkot, az már fél siker. De maradt még egy probléma: megszólított részeink válaszát nem észleljük vagy talán észleljük, ha rendelkezünk látási/energiaészlelési képességekkel, de nem értjük. Ez elbizonytanít bennünket: a szkepticizmusra hajlamosak komplett idiótának érezhetik magukat, hogy sejtjeiket, atomjaikat, izmaikat megkérik valamire  vagy ha próbálják nekik megtanítani, hogy a képzelet gyógyító hatású és a gondolattal teremteni lehet. Pedig ez így van: testünk  minden sejtje, szerve, sőt molekulája, sőt atomjai is képesek „megérteni” gyógyító gondolatainkat és  nemcsak veszik, hanem  végrehajtják, hasznosítják is. Sőt nemcsak saját testünkre igaz ez, hanem   más emberek, állatok, növények, sőt tárgyak, események is „veszik az adást” és hatására változnak.  Ez a kommunikáció láthatóvá, vagy legalábbis észlelhetővé tehető. Aki ezekről a dolgokról sokat hallott vagy gyakorolta is, az tudja,  hogy ez   tagadhatatlanul működik.  (Itt megint az Ahol megállt a tudomány… c. könyvemre hivatkozom, ahol erről részletes példákat és magyarázatokat találsz.)

 

Az orvostudomány érthető módon teljesen figyelmen kívül hagyja  azt, hogy  az életet és az egészséget a különböző frekvenciájú életenergiák be- és kiáramlásának akadálymentes áramlása tartja fenn.  Ennek az áramlásnak megvannak a maga szabályai, mértékei, arányai, de energiatesteink minden gondolatunkra, minden észleletünkre, minden érzelmi megnyilvánulásunkra reagálnak. Ezek a reakciók az energiák áramlását is befolyásolják. Maguk  az életenergiák, melyek látható és láthatatan testeinket egyaránt fenntartják,  szintén tudattal rendelkeznek, úgy hogy  ezekkel az energiákkal is lehet kommunikálni.  Ezeket az energiákat gondolattal, vizualizációval, kódokkal, szimbólumokkal meg lehet szólítani, le lehet hívni és mozgásukat irányítani lehet.  Sőt: gondolattal, vizualizációval képesek vagyunk megteremteni, ugyancsak gondolattal, be és kilégzéssel pedig irányítani, meghatározott helyre küldeni. Gondolattal, hangokkal vagy szimbólumokkal  és sok más módon a  az áramlásokat befolyásolni lehet: ebben benne van a rontás lehetősége is. Sőt, sokkal könyebb rontani rajta, mint a hibákat kijavítani. Mivel gondolataink igen nagy része nem tudatos, hanem önkéntelen, és az esetek többségében tartalmilag negatív, elképzelhetjük, hogy saját gondolatainkkal milyen nyomokat írunk bele a fénytesteinkbe és hogyan torzítjuk el saját energiaáramlásainkat. A gondolati energia annál erőteljesebb, minel nagyobb érzelmi energiatöltetet vittünk bele. Ez mindkét irányban igaz: ha valamit nagyon akarunk, akkor a vágyaott dolog vagy esemény vagy eseménysor elképzelése erőteljesebben hat a megvalósítás irányában, mint egy futó röpke gondolat. 

 

Az energiatesteket tápláló  energiák áramlási útvonalait, a be- és kiáramlások ciklusait, az egyes energiaféleségek mennyiségi arányait a teremtési „operációs rendszer” szabályozza. Csakhogy az operációs rendszert rengeteg mindenféle hatás éri folyamatosan, már semmi sem úgy működik, ahogyan működnie kellene. Minden emberre nézve igaz az az állítás, hogy az  energiarendszere súlyosan torzult állapotban van. A zavart legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy ha a különféle életenergiák megfelelő útvonalakon és arányokban való áramlása, a genetikai kódok aktiválása különféle módokon zavarokat szenvednek,  akkor ez azzal jár, hogy az ember nem képes befutni evolúciós pályáját (nemhogy egy élete alatt, de ezer élet alatt sem). Igen,  isten bennünk van, csakhogy a hozzá való felemelkedést légmentesen lepecsételt kapuk torlaszolják el, képletesen szólva. Hogy a számítógép analógiájánál maradjunk: az ember úgy működik, mint egy olyan számítógép, melyet sokféle támadás ért, de mondjuk azért még szövegszerkesztésre lehet használni, bár az is folyton lefagy, de azt még rendbe lehet hozni. Ha mondjuk nem tudunk róla, hogy egy jó számítógépet még mindenre lehetne használni, akkor már annak örülhetünk, ha a lefagyásokon tudnak segíteni. Amikor gyógyításról beszélünk, akkor e szó általános értelmezésének megfelelően csak a különböző betegségtüneteket, kellemetlenségeket okozó állapotok korrigálására gondolunk. Az energiatestek működési zavarainak  ezernyi kisebb-nagyobb megnyilvánulási formája van. A nagyokkal tehát ehelyütt nem foglalkozom, csak a kisebbekkel.

 

Az energiáramlás  zavarait  az átlagember csupán érzések, (fájdalmak, gyengeség, szédülés, szívdobogás, fázás, levertség, stb.) érzelmek (düh, harag, ingerültség, félelem, szorongás stb.)  formájában észleli. Az érzések és érzelmek befolyásolják gondolatainkat (többek között) és megfordítva: gondolataink, hiedelmeink befolyásolják érzelmeinket és érzéseinket. Ez a kölcsönhatás azonban legnagyobbrészt nem tudatos.  Tehát itt egy állandó, nem tudatos szinten érvényesülő  kölcsönhatás generálódik:  gondolataink, hiedelmeink befolyásolják energiatesteinket, azok energiaellátását, az energiák áramlását és mindenezeken keresztül fizikai, érzelmi és mentális állapotunkat, amelyek egymásra is hatnak és visszahatnak az energiaáramlásokra. Ez az egész komplexum egy hihetetlenül mozgékony, változékony rendszer, amelyben a tudati folyamatoké az elsődlegesség és a fizikaiké a másodlagos. A kölcsönhatások között ne keressünk logikai összefüggéseket, mert legtöbbször nem találunk ilyeneket.  A spirituális gyógyítás tehát olyan valamire irányul, ami láthatatlan és ráadásul  a fizikai test betegségeivel vagy rendellenességeivel való összefüggése sem azonosítható be.  De ez egyáltalán nem akadályozza sikert, mivel a spirituális gyógymódoknál nincs szükség arra, hogy minden egyes gyógyítási aktus hatásmechanizmusát ismerjük.  Minden részünk tudatos, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy mit akarunk, mi a szándékunk, és persze ismernünk kell egy sor  igen fontos játékszabályt. Ezeknek a játékszabályoknak a be nem tartása vagy a nemismerete ugyanolyan nagy bajokat hozhat ránk vagy az általunk kezelt személyre, mint egy orvosi félrekezelés.

 

A fizikai testünk betegségei, a pszichoszomatikus betegségek vagy az elmebetegségek kivétel nélkül minden esetben összefüggenek  az energiaáramlás hibáival és az un. energiablokokkal, tehát kivétel nélkül minden esetben –elvileg- ezen hibák kijavításával gyógyíthatók.  De a dolog nagyon trükkös. Ezekkel a trükökkel sem az orvostudomány, sem a pszichológia, de még az ezotéria sincs igazán tisztában, mert persze minden eset egyedi, ami azt jelenti, hogy azonos tünetek mögött igen sok, egymástól nagyon különböző ok húzódhat meg. A fizikai testben sem egyszerű megtalálni az eltérést, az energiatestben meg egyszerűen lehetetlen, még annak is, aki egyébként látó, például látja az aurát és látja a testen belüli energiablokkokat vagy idegen, oda nem való energiamintázatokat. Hamisak azok az elméletek, melyek közvetlen kapcsolatot  keresnek  bizonyos fizikai betegségek és lelki problémák vagy lelkialkatok között. Ilyenekre gondolok:  a rákot a harag vagy a félelem vagy a bűntudat okozza, a gerincbetegségeket az, hogy túl sok terhet hordozunk, a gyomor-bélbántalmakat az, hogy nem tudjuk a nehézségeket megemészteni stb.  Egyes konkrét esetekben  persze ezek és az ehhez hasonló bölcsességek akár igazak is lehetnek, de de legtöbbször ezek az okoskodások nem visznek előre.   Azért annyira eredménytelenek a pszichoterápiás módszerek, mert legtöbbjük valamilyen elméleti feltételezésre épül a rendellenesség/anomálisa/betegség kiváltó okait illetően, ami azonban az esetek túlnyomó többségében sem elméletileg, sem az adott esetekben nem állja meg a helyét.  A spirituális gyógymódoknak tudatosan kell építenie arra, hogy  a gyógyulásra szoruló részeink a maguk módján közvetlenül megnyilatkoznak.  Végülis maguk a rossz érzések és kellemetlen tünetek is ilyen megnyilatkozásnak tekinthetők.

 

Voltaképpen a fentiek alapján talán már nem tűnik annyira titokzatosnak az, hogy miért lehet a sok egymástól igen nagy mértékben eltérő mindenféle módszer hatásos, de egyúttal mégis bizonytalan a kimenetel. Ha saját tudatalattinkból sikerül kiszednünk, hogy  valamely testi vagy lelki vagy érzelmi  bajunknak mi a mélyebb kiváltó oka,  és azt az okot semlegesítjük, akkor megszűnik a tünet és a gyógyulás átmegy a fizikai testbe is. Fizikai testünknek nincs olyan  része, mely ne reagálna arra, ha az energiatesteinket megfelelő módon kiigazítjuk. Például úgy, hogy kidobjuk, eltávolítjuk belőle a kártékony energialenyomatokat, ha helyreállítjuk az energiaáramlásokat, ha az energiafeltorlódásokat kitisztítjuk.  Mindegyikre vannak technikák. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: A spirituális/energia gyógyítás hatásmechanizmusa
Paragyógyítás=spirituális gyógyítás - © 2008 - 2024 - paragyogyitas.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat