A spirituális gyógyítás sajátosságai és módszerei

 Ahhoz, hogy egyértelmű és világos legyen, mit is értek spirituális gyógyításon,  elhatárolom a gyógyítás más válfajaitól: az orvoslástól és a természetgyógyászattól. Ez a kategorizálás itt és most csupán azt szolgálja, hogy a megkülönböztetés minél markánsabb lehessen. A 3 kategóriát a következő szempontok szerint fogom elhatárolni egymástól: mire irányul a gyógyítás, milyen módszerekkel dolgozik, a gyógyítónak mit kell tanulnia, mi a gyógyítás filozófiája, milyen a gyógyítás eredményessége, végül azon megfontolások szerint, melyek alapján a betegek e kategóriák közül választanak és   végül aszerint is, hogy milyen a beteg szerepe és részvétele a saját gyógyításában. 

1.     Orvoslás.  

Az orvoslás a fizikai testre irányul. Célja a betegséget kiváltó ok felderítése és megszüntetése,  ettől várja a beteg gyógyulását. A fizikai betegséget kiváltó okok elhárítása kémiai anyagokkal vagy sebészeti módszerekkel történik, azaz anyagi-fizikai síkon. Ha helytálló a diagnózis és nem túl komplex a betegség, akkor az esetek egy részében a betegség fizikai okai gyorsan és hatékonyan elháríthatók és ha ez megtörtént, akkor orvosi értelemben a beteg gyógyultnak tekinthető vagy legalábbis a gyógyítás eredményesnek minősül. Nem vonatkozik ez a lelki és elmebetegségekre, mert azok gyógyítása elhúzódó, bizonytalan és az eredmények legtöbbször nem véglegesek.

A beteg a gyógyítás folyamatában  ki van szolgáltatva az orvostudománynak és az orvosnak, mert nem rendelkezik azzal a tudással, mely lehetőséget adna neki, hogy a vele történő orvosi intézkedéseket ellenőrzése alatt tartsa és a gyógyításával kapcsolatos döntésekben érdemben résztvehessen. A gyógyításban való részvételére is ez a passzív szerep jellemző: amíg gyógyítását az orvosára bízza, nincs más válsztása, mint vagy elfogadja annak döntéseit vagy nem, de saját maga nem variálhatja a kapott gyógykezelést.  Nem tudja (mert igen sok esetben az orvosa sem tudja) előre, mennyire lesz eredményes az alkalmazott gyógymód, de még ennél is fontosabb, hogy azzal sincs tisztában, mennyi kárt fog az okozni benne. Nincs meg a tudása ahhoz, hogy ezt saját maga megítélje, nincs ideje és lehetősége, hogy egy rajta alkalmazandó gyógymód hatásosságának, veszélyeinek utána nézzen és ennek alapján ő döntse el, hogy vállalja-e azokat, hogy érdemes-e vállalnia. Ez a kiszolgáltatottság nemcsak az egyénre, de az egész  társadalomra nézve is igaz: az egészségügy egészében ki van szolgáltatva a gyógyászati biznisznek, a gyógyászati ipar profitéhségének, az orvoslás haszonelvűségének. A gyógyszerek és a gyógyászati technológiai eszközök egyre drágábbak,  és a gyógyászati ipar abban érdekelt, hogy minél inkább az legyen. Az orvosi szakmákat apró szegmensekre tördeli, és ugyanez történik a beteggel illetve a betegségekkel. A gyógymódok mellékhatásainak ellensúlyozása vagy semlegesítése többletköltségekkel jár és ezek a mellékhatások nagyon gyakran új betegségeket generálnak.

Az egészségügyi rendszer úgy van szabályozva, hogy a társadalombiztosításba nem fér bele a másik két ág: a természetgyógyászat és a spirituális gyógyítás, akkor sem, ha azok eredménye egy adott esetben bizonyított. A természetgyógyászatnak ugyan vannak olyan határterületei, melyek még az orvoslásba is beleférnek, és maga az orvoslás is több olyan gyógymódot elfogad, az egészségügyi biztosítás pedig befogad, amelyek természetüknél fogva inkább a természetgyógyászat körébe tartoznak.  Ezek szerepe és helye az egészségügyi rendszerben azonban -legalábbis Magyarországon- eléggé marginális.  A betegek döntő többsége azért választja a 3 ágazat közül az orvoslást, mert egyrészt bízik  az orvostudományban és a tudományban általában, bízik az orvosokban, mivel azok hiteles tanintézményekben tanulják meg a mesterséget, mert saját felelősségük így minimális, mert kényelmes helyzetet biztosít a számukra azzal, hogy nem nekik kell döntéseket hozniuk hiszen szakemberekre bízták magukat és végül azért is, mert gyors és hatásos gyógyulásban reménykednek. A kockázatokkal előre nincsenek tisztában és ha utólag ki is derül, hogy ezek súlyosak voltak, sőt be is igazolódtak,  hajlamosak megbékélni ezekkel, mert elfogadják azt, hogy minden gyógyszernek vannak káros mellékhatásai és minden műtétnek vannak kockázatai.  A kockázatok zokszó nélküli elfogadása a kiszolgáltatottság egyik jelzője.

Természetgyógyászat:

Szintén fizikai síkon, azaz lényegében anyagi eszközökkel és anyagokkal  kezeli a fizikai testet, de a test egészének az  állapotát tartja szem előtt. Fő célja nem a konkrét betegség tüneteinek és okainak a gyors elhárítása, hanem sokkal inkább a test saját öngyógyító erőinek erősítése és mozgósítása és azoknak a tényezőknek az elhárítása, melyek azokat gyengítik.  A természetgyógyászat sokkal inkább bevonja a beteget saját gyógyításába és az egész folyamat a beteg számára sokkal megfoghatóbb és érthetőbb, így részvétele is magasabb szintű és jóval tudatosabb és aktívabb. Az emberek egyre nagyobb mértékben fordulnak a természetgyógyászati  módszerekhez.  A két módszer közös vonása a harmadikkal, a spirituális gyógyítással szemben, hogy mind a hagyományos orvoslás, mind a természetgyógyászat olyan módszereket alkalmaz, amelyek hatásmechanizmusát a laikusok többnyire nem  ismerik, de amelyeket ennek ellenére nem találnak titokzatosnak, mert elvben elfogadják, elhiszik vagy meg is értik, hogy a gyógyszerektől, műtétektől és a különböző más kezelésektől pozitív hatásokat remélhetnek, legfeljebb a természetgyógyászati módszerek lassabban hatnak, ugyanakkor kevésbé kockázatosak. Mindkét ágazat módszereiről sok tapasztalat van, aki érdeklődik és utánajár, az valamilyen mélységben meg is érti, melyik hogyan és miként hat a betegség elhárítására vagy az egészség helyreállítására. A természetgyógyászati módszerek ugyan szorosabb  kapcsolatban vannak a test öngyógyító képességének a helyreállításával, mint az orvosi módszerek, amelyek inkább a betegséget kiváltó vagy fenntartó tényezők visszaszorítására irányulnak, de sem ebben, sem abban sincs semmi titok. Ha megadjuk a testünknek, amire szüksége van és nem tesszük ki káros hatásoknak, akkor természetesen öngyógyító képességei sokkal inkább érvényesülnek, mintha mérgekkel bombázzuk és a gyógyítás a betegséggel szembeni harcban merül ki. Ugyanakkor ha a betegség már nagyon elhatalmasodott, akkor a betegség közvetlen kiváltó okát megcélzó orvosi segítség nem nélkülözhető és nem célszerű azt különböző megfontolásokból nem igénybe venni.  Ami egyes betegek számára a természetgyógyászati módszereknél előnynek számít, azt mások hátrányként ítélik meg. (lassúbb hatás, a beteg nagyobb részvételes és aktívabb kézreműködése, nagyobb választási szabadsága, a tb. jellemzően nem támogatja.) A két ágazat összevetése nem tartozik a cikk témájába, így ezzel nem foglalkozom.

 A természetgyógyásznak is persze tanulnia kell, de a kisebb kockázatok és a gyógymódok jobb átláthatósága miatt jóval kevesebbet, mint az orvosoknak.

A spirituális gyógyítás

legfontosabb különbsége az előző kettőhöz képest, hogy nem anyagi síkon folyik, az esetek túlnyomó  többségében semmiféle technikai eszköz nem szükséges hozzá. A spirituális gyógyítás technikái rövid idő alatt megtanulhatóak, így a betegek magukat kezelhetik, így saját egészségük helyreállításában aktív szerepet és felelősséget vállalhatnak. A spirituális gyógymódok természetüknél fogva olcsóak. A gyógyító (aki lehet maga a beteg is) láthatatlan erőkkel, energiákkal dolgozik és az sem látható, észlelhető, ami a gyógyítás folyamán végbemegy. (kivéve a tisztánlátókat, akik a  láthatatlan energiákat mentális érzékszerveikkel úgy érzékeik, mintha csak szemükkel látnák.). Sőt még az sem látható, amire a gyógyítás irányul: az emberek láthatatlan testei és e láthatatlan testek „szervei". Mivel e testek láthatatlanok, ezért sem az orvostudomány, sem a természetgyógyászat nem tud velük mit kezdeni, sőt az orvostudomány ezek létezését is tagadja. Az energiatesteket csak „energiával" lehet kezelni és gyógyítani, de mivel ennek tudományos definíciója nem létezik, így e szót is igen sokféleképpen értelmezik és már csak emiatt is igen sok körülötte a félreértés és a tévhit. A spirituális gyógymódokat a tudomány nem ismeri el, sőt tagadja, a vallások pedig igyekeznek kisajátítani a hozzá kapcsolódó filozófiát és magyarázatokat. E gyógymódok titokzatosak és voltaképpen nincsenek vagy teljesen torz módon vannak beépülve a nyugati emberek gondolkodásába. Így azután ha utána akarunk nézni, hogy egyik-másik módszer voltaképpen hogyan, miért vagy mi által hat, melyik jobb és melyik gyengébb stb., ezekre a kérdésekre csak spekulatív válaszokat találunk. Viszont  bőséggel találkozhatunk rendkívül pozitív tapasztalatokkal. A jézusi csodagyógyítások egyikét-másikát nap mint nap akár egy-egy rövid tanfolyamon tanult technikákat alkalmazó kezdő gyógyítók képesek produkálni. Így joggal feltételezhető, hogy Jézus és a mai spirituális gyógyítók lényegében ugyanazokat a módszereket használják. Ebből az következne, hogy ha minden ember ismerné a spirituális gyógyítás fogásait és titkait, akkor mindenki tudná több-kevesebb sikerrel alkalmazni ezeket. A spirituális gyógyítás módszereit alapfokon igazán nem nehéz megtanulni, a technikák egyszerűek, olcsóak és elvileg mindenki számára hozzáférhetőek (akik kifizetik a tanfolyam díjakat.) Szemben az orvoslással, melyet nem szabad tanulás nélkül űzni (jól is néznénk ki!), meg a természetgyógyászattal, melyet szintén magas szinten kell tanulni (ennek fontossága sem szorul magyarázatokra), a spirituális gyógyítás technikáit rendkívül egyszerű megtanulni és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyógyítók eredményes működése nem attól függ, hogy mennyit tanulta a módszereket, hanem inkább attól, hogy mennyit gyakorolta azokat valamint attól, hogy kiben mennyi ebből a képességből. (A gyógyítási képesség tekintetében ugyanúgy nagy mértékben különbözünk, mint másfajta képességek és adottságok tekintetében.) 

A spirituális gyógyítás sajátosságai

Innentől kezdve már olyan kérdésekről lesz szó, melyek csak a spirituális gyógyítási módszereket érintik. Egyik ilyen sajátosságuk a titkokzatosság, amely miatt nagyon sok körülötte a bizonytalanság és így nem tud igazán elterjedni. A bizonytalanság nagyon zavaró lehet különösen a beteg ember számára, pláne, ha neki kell eldöntenie, melyik gyógyítási ágazatot válassza és ha már döntött, akkor a sokféle módszer közül melyikkel próbálkozzon. Ez a másik kettőnél sem  egyszerű kérdés, de a választás kritériumai mások. (Az orvosválasztás esetében legalább az világos, milyen szakorvosok közül kell választania, a természetgyógyászatnál pedig a kliensen múlik, hogy annak mely ágát preferálja a saját problémájára. A természetgyógyászat ágazatai tekintetében meglehetősen sok információ áll rendelkezésére.) A spirituális gyógyítási technikákat övező bizonytalanság egyrészt abból fakad, hogy az „anyag", amit megszoktunk, ami észlelhető, látható és tapintható, nincs jelen, ezért a páciens bizonytalanságot és bizalmatlanságot érez az ilyen gyógymódokkal szemben, ezzel energetikai falat húz maga köré és csökkenti annak esélyét, hogy a gyógyítás sikeres lesz.  Ezen túlmenően objektív oka is van a spirituálismgyógymódok iránti bizalmatlanságnak és ellenállásnak: rendkívül nehéz még azt is meghatározni, hogy mely tényezőktől függ a hatékonyság, nemhogy az egyes esetekben előre meg lehetne mondani, hogy van-e esély vagy ha nem volt sikeres a gyógytás, annak konkrétan mi az oka.  Cikkem egyik témája éppen ez: saját és mások tapsztalatai alapján ezt a kérdést fogom körüljárni. A bizonytalanságot és a zavart még fokozza, hogy a spirituális gyógymódoknak köszönhető sokszor valóban lenyűgőző gyorsasággal végbemenő gyógyulások körül rengeteg a tévhit. Az egyik például az, hogy ilyenkor a hit az, amely gyógyított: a gyógyító hite (?) vagy a beteg hite vagy mind kettő.  A hit-dolgot mind az egyházak, mind a spirituális gyógyítók, akik szintén nincsenek tisztában azzal, hogy az általuk alkalmazott módszerek miért és mi által működnek - meglovagolják és nem is eredménytelenül.  Bebeszélik a publikumnak, hogy amikor a gyógymód csodálatos eredménnyel járt, akkor az erős a hitnek köszönhető. Ezt a buta magyarázatot az orvosok is készpénznek veszik, ha szembesülnek számukra megmagyarázhatatlan gyors fordulatokkal és gyógyulásokkal olyan esetekben, amikor  a beteg életben maradására, pláne gyors felépülésére egy lyukas garast sem tettek volna fel. Az orvostudomány a placebó hatást is a „hit"-re vezeti vissza, pedig ha a hitnek tényleg ilyen gyógyító hatása lenne, akkor azért ez is egy tudományos magyarázatot megérdemelne, ahelyett, hogy leereszkedően megállapítanák, hogy a beteg csak „hitte" hogy meggyógyult, az nem is valós gyógyulás. A hitre való hivatkozás eltereli a figyelmet lényegről és a gyógyulások valós okáról és mozgató rugóiról.  Később a hit és a spirituális gyógyítás összefüggéseire még visszatérek.

Kik foglalkoznak spirituális gyógyítással és mi kell az ezen a területen folytatott sikeres működéshez? Az információ hozzáférhetősége és a mindenre kiterjedő kommercializálódás révén elvileg ma már mindenki foglalkozhat spirituális gyógyítással, aki birtokában van az ehhez szükséges szabályozott feltételeknek. Amit a papság és a mágusok hétpecsétes titokként őriztek, annak egyre több eleme ma már mindenki számára hozzáférhető néhány napos vagy hetes tanfolyam keretében. Azt jelenti ez, hogy akik egy-egy röpke tanfolyam után praktizálni kezdenek, azok mind csalók és sarlatánok, mert a sikerességhez évekig tartó tanulásra lenne szükség? Ezt nehéz megmondani.  A spirituális gyógymódok furcsa paradoxonja, hogy gyakran a teljesen kezdők, akik ráadásul még csak nem is értik, hogy mit csinálnak, hogy mi hogyan működik és miért működik, sokszor meglepő eredményeket képesek produkálni, míg az ismert gyógyítókkal is megtörténhet, hogy minél több a betegük,  annál gyakrabban vallanak kudarcot.  De kik vajon az alkalmasak? És kik nem azok? Vajon különleges képességek meglététől függ az alkalmasság? Ha igen, melyek lehetnek  ezek? És vajon befolyásolja-e az eredményt az, hogy a gyógyító miben hisz, hogy tudja-e, mi által megy végbe a gyógyítás?  És vajon mi lehet az oka a fenti esetnek, amikor a sikeresség nem áll egyenes arányban a megszerzett gyakorlattal, sőt....

A spirituális gyógyítással mind materialista, mind vallásos szemléletű emberek foglalkoznak. Materialista szemléletű embereken azokat értem, akik csak abban hisznek, amit látnak és szeretnék mindenről tudni, hogyan és mi által működik.  Közülük szintén sokan megtapasztalják a csodát: egy kétnapos tanfolyam után egyes esetekben szinte krisztusi csodatevésre képesek. A dolog zavarba hozza őket: vagy elkezdenek magyarázatokat keresni és ilyenkor általában hajlamosak arra, hogy sutba dobják józan eszüket és legképtelenebb marhaságokat hordják össze magyarázat gyanánt, hogy a beteg mitől gyógyult meg, ahelyett, hogy meghalt volna, ahogan várható volt. Ez alól az orvosok sem kivételek. Mások belenyugszanak, hogy vannak egyelőre még megmagyarázhatatlan dolgok, de idővel majd fény derül a titkokra, a tudomány előtt nincsenek határok. Ami szintén marhaság, mert itt olyan jelenségekről van szó, amelyek a tudomány számára megfoghatatlanok, és ez szó szerint és átvitt értelemben egyaránt igaz. Az emberek nagy része azonban nem sokat töpreng a hogyan és miért kezdetű kérdéseken, mert erre más esetekben sem veszik a fáradságot, amikor megmagyarázhatatlan dolgokról hallanak vagy ilyenek történnek velük. A harmadik csoport egyszerűen elintézi magában a dolgokat: isten akarta, hogy én ezt csináljam, isten ajándéka, angyalok segítenek, meghallgatásra talált az imám stb. vagy elfogadnak bármilyen idétlen és zavaros magyarázatokat.  A nem tudásnak hátrányai és előnyei is vannak. Előnye, hogy aki nem akar mindent tudni, az biztosabb az alkalmazásban. Aki Istent vagy más szellemi entitást gyanít a gyógyítás vagy az energiák mögött, az megbízik azok segítségében és magabiztosabban alkalmazza a technikákat vagy hallgat a belső hangra, amely megsúgja, mit tegyen saját vagy mások gyógyítása érdekében. A magabiztos alkalmazás meghozza a gyümölcsét: az első sikerek erőt és motivációt adnak, hogy folytassa és újabb sikereket érjen el, a gyakorlás pedig meghozza a képességeket. Ez  a „belső hang" meghallását, a pszí érzék kifejlődését jelenti, ami megsúgja, mikor mit kell tenni és mikor mit nem.  A hátrányt ugyanez a bizalom jelenti: a nem tudás és az „odafentről" remélt segítségre való hagyatkozás veszélyekkel is jár:  helytelen abban hinni, hogy a spirituális gyógyítási praktikáknak nem lehetnek káros következményei, mert bizony lehetnek. Mé g akkor is lehetnek, ha sugalmazás alapján alkalmazzák ezeket. Erről azonban később lesz szó.

A sikeresség kérdései

Először járjuk körül a  sikeresség kérdését. 

Nem árt, ha a gyógyító valamilyen rendkívüli idevágó képességgel rendelkezik: például látja mások auráját, látja az energiák mozgását, színét vagy közvetlenül tud belőlük olvasni, vagy olyan erős energiát képes közvetíteni, ami látványos gyógyító hatásokkal jár vagy belülről tudja, hogy mi a baj és mit hogyan kell csinálni anélkül, hogy görcsösen ragaszkodna a megtanult techikákhoz. Például elég, ha csak ráteszi a kezét valakire és az máris jobban lesz. De ezek csak helyzeti előnyök, sok emberben menet közben kialakulnak bizonyos képességek, melyeket gyakorolnak. Sok esetben megvannak a veleszületett képességek, csak szunnyadnak és a gyakorlás és tudatosodás soréán ezek felébrednek, más szóval egyes emberek valamikor életük során ráébrednek így vagy úgy arra, hogy különös gyógyító képességekkel rendelkeznek. Az is lehetséges, hogy egyes emberek éppen a néhány napos vagy órás tanfolyam során ébred rá arra, hogy csodatevésekre képes a gyógyatás terén. De még aki nem is ébred rá ilyen rejtett ilyesmire, az is képes lehet olyan dolgokra, melyeket maga is nehezen hisz el. A tanfolyamoknak általában fokozataik vannak és a magasabb fokozatokban már állatokat, növényeket, esetleg egész tömegeket is tudunk gyógyítani, sőt tárgyakra, helyzetekre is tudunk pozitívan hatni. Ez a dolog sokszor magukat a gyógyítóvá avanzsált embereket lepi meg legjobban. (jómagam is ezek közé tartozom). Az első sikerek után mindenáron mindenkin segíteni akarnak, a kapzsibbak a tanfolyamokra kifizetett pénzeket befektetésnek tekintik és praktizálni kezdenek. Manapság már inkább ez a jellemző, mivel a tanfolyamok is egyre drágábbak. Aki praktizál, az esetleg egyre jobb eredményeket ér el, de nagyon sok esetben kudarcot vall és közben fogalma sincs, hogy vajon hogyan volt képes egyik esetben csodatevésre, másik ugyanolyan vagy hasonló esetben pedig még átmeneti, rövid lejáratú javulást sem sikerül elérnie.  Egyik lehetséges ok az elhatalmasodó pénzéhség és mohóság. De mi köze lehet ennek a gyógyatás hatékonyságához?    Az a köze, hogy a spirituális gyógyítás eredményét talán legnagyobb mértékben a szándék befolyásolja. Ha a szándékom elsősorban a jövedelemszerzés, nem pedig a betegen való segítés, akkor  ezzel kiiktattam egy fontos tényezőt, ami sikerhez nélkülözhetetlen. 

De vajon milyen egyéb tényezőktől  függhet a siker ? Vajon az alkalmazott módszerektől függ-e és ha igen, hogyan és mennyiben?

E kérdéseket lehetetlen megválaszolni, ha még csak nem is sejtjük, hogy miként működnek az egyes spirituális gyógymódok.  Márpedig ez a helyzet: egyiket-másikat megtanuljuk, de nem igazán vagyunk tisztában azzal, hogy miként hatnak? Az alábbiakban összefoglalom röviden, hogy a különböző módszerek kapcsán milyen kérdések foglakoztattak  és milyen válaszokat találtam ezekre.  A mélyebb válaszok nem férnek egy cikk keretei közé, (ezekről könyvemben olvahatnak, melynek bemutatását és részleteit megtalálják honlapomon, ahonnan meg is rendelhetik). A válaszokat itt tehát csak olyan mélységben ismertetem,  ami a spirituális gyógyítás körüli homály némi oszlatását szolgálhatja. 

Én a spirituális gyógyítás csodáit  először az agykontroll tanfolyam kapcsán tapasztaltam meg, 1990-ben. Aztán sok más módszert ismertem meg, próbáltam ki és jártam körül, belelértve a módszerhez tartozó elméleteket és tanításokat. Azt láttam, hogy a sp. gyógyításnak igen sokféle, egymástól nagy mértékben különböző  módszere van és hogy mindegyik nagyszerűen működik, de egyik sem 100%-os. Sem azt nem tudtam, hogyan lehetséges, hogy ennyiféle teljesen különböző módszer és technika egyforma eséllyel működhet, sem azt, hogy amikor mégsem segít, annak mi lehet az oka.  

Az agykontroll módszer lényege, hogy a tudatállapotot  alfa szintre kell hozni, azaz az éber béta szinthez képest le kell lassítani. Erre a műveletre a tudat alattink gyorsan megtanítható: utána elég, ha jelet kap és máris átállítja az agyműködést alfa szintre.  Ezután vizualizációs technikával kell operálni: a  nem kívánatos, rossz dolgokat meg kell semmisíteni képzeletben, a kívánatos, jó dolgot vagy állapotot vagy helyzetet szintén vizualizálizálással, képzeletben kell létrehozni. Tehát gyógyítás esetén a beteg és az egészséges állapotot, esetleg a gyógyítás vagy gyógyulás folyamatát is elképzelhetjük, utóbbit képzeletünkben lefuttathatjuk. Amit képzeletünk képileg előállít, azt tudatalattink a testünkben vagy a külső valóságban egyaránt létrehozza, előállítja, megteremti. Ha a képet különböző módszerekkel még fel is töltjük energiával, amelyet szintén vizualizációval teremthetünk meg, akkor még jobb lesz az eredmény. A hatékonyság tekintetében nincs különbség aközött, hogy a saját testemben vagy egy tetszőleges távolságban lévő személy testében képzelem el a változtatást, elvileg egyformán jól működik  a dolog. De hogy a csudába jut el a gyógyerő vagy gyógyhatás az ismeretlen címzetthez? Amikor én vizualizálok valamit, akkor pontosan mi az, ami a változást a fizikai testben vagy a fizikai világban manifesztálja?  Hogyan lehetséges, hogy még a legprimitívebb formában elképzelt gyógyítási folyamat is megvalósul úgy ahogyan kell?  (nyilván úgy nem valósulhet meg, ahogyan laikus módon képszerűe nelképzeltem).  Mi az, ami a laikus tudat által megteremtett egyszerű képi vagy akár verbális programokat átfordítja a test nyelvére és meg is valósítja ott? Vajon el lehet szúrni a dolgot, ha valamilyen káros „kezelést" vizualizálunk magunknak vagy másoknak?

Ezek fontos kérdések és mint látni fogjuk, más távgyógyítási és öngyógyítási módszerek esetében is feltehetők.. Ha most elvonatkoztatunk az agykontroll tanfolyamok és a módszer protokolljától, azaz csak elvontan tesszük fel a kérdést, hogy a vizualizációs módszer nem rendeltetésszerű vagy helytelen használatával lehet-e kárt okozni, akkor azt kell hogy válaszoljam, hogy ez lehetséges, pláne, ha valakinek ez a szándéka. Ez azonban már nem a gyógyítás, hanem a fekete mágia területe. A gyógyítás azonban jó szándékot feltételez, de ha a technikában  nagyon kreatívak akarunk lenni, hát éppenséggel el lehet képzelni olyan dolgokat, melyek nem szolgálják gyógyulásunkat, ha a testünkben megvalósulnak. A kreativitással (tehát a folyamat testre szabott vizualizálásával) csak akkor érdemes kísérletezni, ha az ehhez szükséges ismeretekkel rendelkezünk, azaz tisztában vagyunk vele, mi lesz a következménye annak, ha a kezelésünk eredménye - hogy úgy mondjam- manifesztálódik. Szerencsére azonban tudat alattink jelzést fog küldeni, hogy nem jó a program és bármikor törölhetjük a rossz képet.  Maga a vizualizációs módszer és az alfa, sőt a théta hullámhosszon való agyműködés elég sok mindenre alkalmas. A képekkel gondolatokat indítottunk az útjára. Ha ezt még fel is turbózzuk energiával, aminek a technikája szintén könnyen elsajátíhatható, akkor nemcsak gyógyító gondolatot vagy képet, de romboló vagy kártékony energiát is küldhetek bárkinek, természetesen magamnak is. A rossz energia lényegében egy kártékony gondolat, melyet energiával töltök fel. Olyan dolog ez, mint minden más tudományos vagy technikai módszer: fel lehet használni jó és rossz célokra egyaránt. Az ilyen visszaélés egy tekintet alá esik mások fizikai  vagy lelki bántalmazásával. De mi most a gyógyításról beszélünk, ami céljánál fogva nem lehet rossz szándékú. A vizualizálási technika az agykontrollon kívül sok más módszerben is alkalmazásra kerül, de más módon: nemcsak a fizikai világból vett képeket, de szimbólumokat, színeket, sőt számokat vagy írott szavakat, mondatokat is vizualizálhatunk és ezzel megteremtjük azt az energiát, gondolatot, amit a szín vagy szimbólum reprezentál.

Bármilyen formában és bármilyen tartalommal bocsátunk ki magunkból egy gondolatot, az valamilyen láthatatlan formában materializálódik, azaz szubsztanciával rendelkező dologgá válik. Ennek a gondolati szubsztanciának jó vagy rossz energiája lehet, ennek saját létezése, léte, sőt tudata is van. A gondolat-szubsztanciának fizikai tulajdonságai is vannak, mozog, pöröghet is, ereje is lehet, hat a fizikai anyagra, mágneses vagy elektromos tulajdonsággal is rendelkezhet. Nemcsak a biológiai anyagra, azaz emberre, állatra, növényre, hanem a közönséges fizikai anyagokra is hathat ez a gondolati szubsztancia vagy energia.  A „rossz" energia vagy „negatív" gondolat azáltal fejti ki káros, kártékony hatását, hogy az élőlények életét és normális, „rendeltetésüknek" megfelelő működését fenntartó energiák be- és kiáramlásánek egyensúlyát felborítják, a biológiai lények saját energiarendszerét összezavarják. Minden olyan energia vagy gondolat, amelybe pozitív, gyógyító szándékot tápláltunk be bármilyen formában, alkalmas arra, hogy a korábbi károkat enyhítse, valamelyest javítson az energiatestek sérülésein.  Nagyon könnyen belátható, hogy az eredményesség  egyrészt attól függ, milyen mértékű, mélységű  és jellegű az energiatestek károsodása, ezzel milyen mértékű és jellegő kiigazító, gyógyító energiaimpulzusokat tudunk szembeállítani és hogy ez után milyen hatásoknak van kitéve az adott élőlény. Amennyiben a zavar mélyebb okait nem sikerült megszüntetni, úgy a betegségállapot visszaáll vagy valamilyen más formában manifesztálódik. Mivel az energiateste minden egyes embernek igen súlyos mértékben meg van rontva és el van torzítva,  nincs olyan kezelés, amivel azt teljes mértékben helyre lehetne állítani, ezért csak a legtöbb bajt okozó, észlelhető betegségekre irányul a gyógyítás és amikor eredményességről beszélünk, akkor ezen nem a teljes helyreállítást értem, hanem csupán olyan mértékű hibaelhárítást, amely a fizikai testben a megcélzott betegséget kiküszöböli. Látható hatásában ez megegyezik az orvoslás hatásaival: az energiatestben végrehajtott vagy létrejött kiigazítások a fizikai testben is manifesztálódnak. Ilyenkor tehát a hatások anyagi síkon is létrejönnek. Ez már bizonyítható és látható vagy mérhető, de az nem, hogy hol is történt az áttevődés.  Aki azonban az energiatestek anatómiájáról némileg mélyebb tudással rendelkezik, vagy tisztánlátó, az tudja illetve látja, hogy hol és miként történik meg a láthatatlan energia illetve gondolat manifesztációja a fizikai testben. (és nemcsak ott, hanem a széles értelemben vett valóságunkban is.)

Megintcsak a logikai gondolkodás módszerével jutottam arra a következtetésre, hogy az alkalmazott spirituális gyógyítási módszer ugyan nem teljesen közömbös a siker szempontjából, de ennek korántsincs akkora jelentősége, mint az orvoslásban.  Mindegyikkel elérhetünk nagyon jó eredményeket és károkat is okozhatunk velük.

Ami az agykontrollt és általában a vizualizációs módszereket illeti,  ezeknél nagyon fontos a koncentrálás: ha elengedjük a képet és gondolataink össze-vissza száguldoznak, akkor a hordozóközeg szétszóródik és a hatás gyenge lesz vagy nem is ér el oda és ahhoz, ahová és akinek azt küldeni szándékoztunk.  A vizualizációval alkotott képek hatását fokozhatjuk az érzelmi töltéssel: azzal, ha nagyon szeretnénk segíteni. Hiszen az  erős érzelem is energia, amely alkalmas arra, hogy a gondolati képet feltöltse és ezáltal hatásossá, erőssé tegye.

Nálam a reiki tanfolyam volt az agykontroll után a következő állomás. A reiki egyfajta energia, amit alsó fokozatban a csakrákra való kézrátétellel kell közvetíteni, magasabb fokozatban szimbólumok vizualizálásával lehet a reiki energiát küldeni. Itt egy harmonizáló energiáról van szó, amelynek hatása igen jótékony: az energiát intelligensnek mondták, amelyből annyi és oda áramlik, amennyi éppen kell. A reiki is igen titokzatos volt a számomra, mivel itt a reikimester  nemcsak a technikákat tanította meg,  de adott egy un. behangolást, amiről nem tudtam, hogy mi lehet. A reiki-nél egy bizonyos energiát közvetítünk a kezeinken keresztül mások csakráiba vagy a sajátunkba, de a módszer alkalmazási lehetőségei már alapfokon is eléggé szélesek: kezelni lehetett épületet, névlistát, dobozba zárt leírt kívánságot. Pontosabban egy tudatos energiával lehetett feltölteni a listán szereplő embereket vagy a papírra leírt helyzetet. Fizikai, lelki hatásokat is kiválthat. Forróságérzet, majd hidegérzet, esetleg ok nélküli sírást, pontosabban könnyezést. (érzelmi salakanyagok kitisztulása)

A reikivel kapcsolatban is felmerültek kérdéseim: mi történt a behangoláson, ami ennek a kimondottan markánsan érzékelhető energiának a közvetítésére alkalmassá teszi a tanfolyam résztvevőit. A másik rejtély az volt, hogy miként lehetséges, hogy az energia megtalálja a rászoruló testrészeket és ott fejti ki a hatását, ahol éppenn szükség volt rá.  Vajon az energia valóban intelligens?  A kérdésbe foglalt állítás nem tőlem származott, hanem ez a tanfolyamon hangzott el. Arra nem is gondoltam, hogy tán a testünk az intelligens vagy a tudatalattink és az vezérli oda az ajándékba kapott életenergiát, ahol a legnagyobb szükség van rá. Pedig ez a helyzet. Hogy ezen energia segítségével aztán a test képes az önkorrekcióra, mert a test legkisebb részeinek is saját tudata van: nemcsak a test egésze, hanem a sejtek és a szervek is képesek magukat meggyógyítani és tudják, hogyan kell ezt tenniük.  De minden bizonnyal az energia is intelligens, mert amikor arra gondolok, hogy „reiki" enrgiát akarok közvetíteni, akkor  létrehoztam, teremtettem egy bizonyos kódolt energiát, amely különbözik más fajta energiáktól, melyeknek más a neve.  A magasabb fokozatú reiki tanfolyamon már egy bizonyos hieroglifa szerű  szimbólum képviseli a reiki energiát. Ezzel  a szimbólummal  ezt a bizonyos  energiát  lehet megteremteni, melynek minőségéről a gyógyítók sem tudnak semmit, csak használják. Ezt az energiát is lehet rossz célra használni. (például a kód megfordításával, mely torzult energiát generál).  

Abban az időben amikor a reiki tanfolyamot végeztem (1996), még eléggé kisszámú „energiaadással" működtetett gyógyítási technika volt hozzáférhető. A reiki tanfolyamon úgy tanították,  hogy nem energia „adásról", hanem közvetítésről van szó. De ha közvetítést mondunk, felmerül a kérdés: ha én csak közvetítek, akkor ki a csuda teremti? Vajon minden fajta energiát más és más angyal vagy szellemcsoporttól kell kérni, egyáltalán ők teremtik a rájuk jellemző energiát? Idővel rájöttem, hogy valójában nem közvetítjük az energiát és nem is „adjuk", hanem gondolattal teremtjük. A teremtéshez nem kell más, mint a szándék (ezt és ezt az energiát akarom teremteni és ide és ide küldeni), mert az ember gondolattal képes energiát teremteni. Ha például piros vagy kék energiasugárra vagy gömbre gondolok, pontosabban ezeket vizualizálom, akkor ezzel ezt megteremtettem. (Ahhoz magasszintű metafizikai ismeretek szükségesek, hogy megmagyarázzuk, miért láthatatlan a számunkra az, amit teremtettünk). Aminek már valaki nevet adott és az ember azt a technikát gyakorolta, akkor legközelebb elég a névre gondolni, megfogalmazni az elérendő célt és végrehajtani a technikát.  A dolog működni fog, azokkal a bizonytalansági tényezőkkel, melyekről korábban már szó volt.

Közvetlenül a reiki után (1996-1999 között) végeztem egy sorozatot az „univerzális energia" kurzusokból. Ennél nincs behangolás vagy beavatás, hanem a mester vagy egy magasabb fokozatot végzett tanítvány „energiával tölti fel" az alsóbb fokozaton lévő tanfolyami résztvevőket, ami után ők is magasabb szintre jutnak. Ezt a feltöltést a mester távból végzi általában, kivéve, ha az ember oda utazott tanfolyamra, ahol a mester lakhelye van, mert a legmagasabb szintű tanfolyamokat személyesen tartotta. Az energiaadás után a résztvevők már eredményesen képesek alkalmazni a rendkívül egyszerűen végrehajtható technikákat.

 Az energiákkal való gyógyítási módszerekkel azután ismerkedtem meg, hogy 1996-ban mellrákban megbetegedtem. A betegséggel való küzdelembe még csak az agykontroll módszerét vethettem be, mert akkor még csak azt ismertem, igaz, azt elég kreatívan lehet testre szabni.  Csupán az agykontroll technika segítségével a tumor 3 heti „önkezelést" követően hirtelen, egy nap alatt a felére csökkent, ami lenyűgözött. Így aztán nem is egyeztem bele az orvos által javasolt radikális műtéti megoldásba (ezt beleírtam a műtétbe való bleegyezésről szóló nyilatkozatba), csak a megkisebbedett csomó eltávolításába, utána pedig aláírtam, hogy nem kérek a felajánlott utókezelésekből (sugár és kemoterápia). A fegyvertáramat ekkor bővítettem ki az energia közvetítésre alapozódó gyógymódokkal. Az én esetemben ez nagyon helyes döntésnek bizonyult, hiszen azóta már 13 év telt el problémamentesen.

Ajánlhatom-e ezek után, hogy egy rákos beteg hozzám hasonlóan járjon el?  Úgy gondolom, hogy ha  rossz állapotban lévő reményét vesztett beteg lényegében felkészületlenül megy el egy spirituális gyógyítóhoz, annak valószínűleg kudarc lesz a vége, azaz a betegség nem állítható meg.  A spirituális gyógyítás választásához tudás, tudatosság és felelősségvállalás szükséges, és főként az, hogy saját magunkon alkalmazzuk a technikákat és ne várjuk másoktól, hogy helyettünk dolgozzanak. Természetesen segítséget igénybe lehet venni és ez célszerű is, de saját magunk gyógyítását nem bízhatjuk másra, ha ezt az utat választjuk.  Arra azonban elég sok idő kell, és persze elszántság és eltökéltség, hogy mind  tudásban, mind lélekben  felkészüljön arra, hogy ezt az utat választja és mellőzze az orvosi kezeléseket. Súlyos betegség esetében azonban erre a felkészülésre legtöbbször  már nincs idő és nincs lehetőség sem.  Ahhoz, hogy az ilyen gyógymódokban hinni tudjunk, meg kell szereznünk az ehhez szükséges tudást: tisztában kell lenni azzal, milyen okok, tényezők erősítik és melyek semlegesítik vagy annulálják a spirituális gyógymódok pozitív hatásait. A bizonytalanság és a félelem érzése ugyanis ellehetetleníti ezt a gyógymódot: ezek az érzések az energiaháztartásra nézve kimondottan ártalmasak és nemcsak hogy ilyenkor nem használ, de még tovább is ronthatja a helyzetet.  Olyan ez a helyzet, mint amikor egy placebóval eredményesen kezelt beteg hirtelen rájön, hogy amit csodagyógyszernek gondolt,  az hatóanyag nélküli szer,  és egy csapásra visszaesik és a romlás felgyorsul.

Vajon mitől függ a spirituális gyógyítás eredményessége? 

 Mivel ma már se szeri se száma a legkülönbözőbb spirituális gyógyítási technikáknak, óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, hogy mégis van-e valamiféle szakosodás a különféle módszerek között, hogy egyik ilyen, másik másféle betegségcsoportokra jobb?  Erre a kérdésre válaszom a következő:  van ilyen különbség, csakhogy itt sötétben tapogatózunk. A hatás ugyanis főként attól függ, hogy adott esetben mekkora az a kritikus tömegű energia, amely a pozitív fordulathoz szükséges. De mi dönti el, hogy ez mikor mennyi? Ezt a kérdést minimálisan két oldalról kell vizsgálnunk: a gyógyuláshoz szükséges energiamennyiség oldaláról és az energia oldaláról.

 Ez nagyon fontos kérdés, mert a spirituális gyógyítás hatását  a tévhiedelmek  kiolthatják. Ha tehát belülről meg vagyunk győződve arról, hogy betegségünk gyógyíthatatlan, mert mondjuk a mai orvostudomány annak tartja, akkor  nem sok esélyünk van arra, hogy e módszerek segítsenek rajtunk. Aki sok esettanulmányt olvasott, az tudja, hogy itt nincs lehetetlenség, azaz a spirituális gyógymódok eredményességének nincs elvi korlátja, mégis egyes konkrét esetekben nincs eredmény. Az eredménytelenség okait azonban teljesen máshol kell keresni, mint az eredménytelen orvosi gyógyítás esetében. Sok esetben az orvosok sem képesek megindokolni, hogy az általuk alkalmazott gyógymód egyes esetekben vajon miért hatástalan, amikor pedig más hasonló esetekben hatásos. A spirituális gyógymódok esetében azonban még azt sem tudni, hogy miért hatásos, így a hatástalanság esetében még tanácstalanabbak lehetünk. Én magam is átéltem ezt a dilemmát: nagyon gyakran nem győztem csodálkozni, hogy milyen gyorsan meg tudok szüntetni különböző kellemetlen és súlyos állapotokat, a sajátjaimat is, ugyanakkor a csípőmben, hátamban kialakult izomgörcsösséggel nem vagyok képes leszámolni. Az esettanulmányokból és saját tapasztalataimból is azt szűrtem le, hogy testi szinten lehet nagyon rossz a helyzet, mégis meggyógyulhat a beteg. Vajon az energiatesteivel van olyan probléma, hogy egyszerűen nem vesz fel energiát, vagy nem képes azt hasznosítani? Ha igen, ennek mi lehet az oka?  Mi lehet az oka annak, hogy egyes betegek nem képesek hasznosítani a kapott energiát, mások még a sír széléről is képesek visszatérni és ripsz-ropsz rendbe jönni?  Ezt sokáig csak találgatni tudtam. A tippem az volt, hogy talán a betegség összetettsége, láncreakció jellege teszi nehezítetté a gyógyítást. Más az összetettség szempontjából egy fertőzéses betegség vagy egy friss sérülés, mint egy elhúzódó degeneratív nyavalya vagy egy olyan betegség, amelyben érzelmi, lelki és testi panaszok keverednek.  Másik tippem pedig az volt, hogy minél anyagibb a betegség jellege, annál több energia kell a gyógyításhoz. Legkönnyebben a funkcionális, tehát működészavarral jellemezhető elváltozások reagálnak az energiakezelésre, legnehezebben pedig mondjuk a csontok elváltozásai.  Ezek persze csak spekulációk voltak, kezdetben semmiféle támpontom nem volt e kérdések megválaszolásához. 

Később még más energia-testekre ható gyógymódokat is tanulmányoztam és ki is próbáltam. Ezekben színekkel, szimbólumokkal, légzéssel, mantrázással, mozdulatokkal egészülnek ki a technikák. Mindegyiknek van kontaktusos és táv-változata. Mindegyik igen eredményes lehet.  Valóban egyre több a módszer, és köztük vannak igazán egyszerűek és nagyon bonyolultak egyaránt. És minden módszer feltalálója hamarosan rájött, hogy a módszer távgyógyításra is alkalmas. Ez újabb kérdéseket vet fel: mitől függ a gyógyhatás: a páciens, a gyógyító és a betegség tekintetében?  Vajon a távgyógyítás mindig ugyanolyan eredményes, mint a jelenléti? Mitől függ ez? Kell-e a beteg beleegyezése és tudomása? Aztán: vajon a gyógyítóra nézve milyen ártalmakkal jár a gyógyítás? Van-e itt különbség a táv és a jelenléti gyógyítás között? Mitől függ az, hogy mennyi idő alatt manifesztálódik egy táv vagy kézrátételes gyógyítás?  Vajon kik találják ki a technikákat?  Amit tanítanak, attól mennyire lehet eltérni? A szerzett gyógyító képesség megmarad-e vagy elenyészik? Mitől függ ez?

És vajon  mitől függ egy energiaféleség ereje? Igazából nem tudjuk, melyik technikához milyen energiák tartoznak. Az energia „erejére" abból lehet következtetni, hogy a technika milyen időket ír elő: ha csak fél percet vagy 2 másodpercet, akkor sokkal erősebb energiáról lehet szó, mintha egy óra hosszat tarthat a kezelés.  Másik kérdés: melyik hatásosabb: a rövid erős energia vagy a gyengébb, hosszabb?  Én úgy gondolom, hogy minél komplexebb a probléma, azaz minél több összetevője van (ez a régebb óra fennálló betegségekre jellemző inkább), annál szofisztikáltabbnak kell lennie a kezelésnek, tehát ilyen esetekben az ismételt és gyengébb kezelés a jobb, a hirtelen fellépett esetekben pedig a gyors, erős, rövid energia talán hatásosabb.  A hosszabb idejű kezelésekhez szoktak radionikai „gépeket" bevetni. Ezeknek az a lényege, hogy átveszik az embertől az energiaközvetítést. Olyan ez, mintha betennénk a lemezt vagy más adathordozót a lejátszó gépbe és az folyamatosan játszaná a programot. De ehhez talán még gépek sem kellenek: a gyógyító mágusok képesek elementálokat alkotni, amelyek végrehajtják a parancsot. Az elementál lényegében energetizált gondolatforma, egy kis entitás, amelyet valamennyi ideig életben lehet tartani és dolgoztatni lehet.  Az erőn kívül az is fontos, hogy jó-e, valóban  gyógyító hatású-e egy -egy technika által magunkba hívott vagy nekünk juttatott energia?

A különböző energiával dolgozó módszerek mellett vannak egészen más jellegűek is: külön csoportot képeznek azok, amelyeknél különféle láthatatlan entitások szállnak be segítőként vagy konzulensként: energiát küldenek vagy megsúgják, mit kell tenni adott esetben vagy véghez is viszik a gyógyítást.  Van, hogy a gyógyító, van hogy a beteg hall egy belső hangot, amely tanácsot ad, van hogy csak úgy egyszerűen spontán teszik amit tesznek. Amikor más dimenzióbeli segítő „keze" van a dologban, akkor az a jellemző, hogy a gyógyulás nagyon gyors és látványos lehet. Vajon mitől az? Vajon a szemvillanás alatt bekövetkezett gyógyuláshoz minden esetben szükséges  egy ilyen isteni segítő közreműködése, segítsége? 

Többféle módszer van, amelynél szellemlények végzik a gyógyítást, csak „meg kell rendelni" tőlük. Ilyenkor a technika tartalmaz egy kérést, egy imát, egy megszólítást. Felmerülhet a kérdés, hogy amikor csak energiák létrehozásából, lehívásából, küldéséből, mozgatásából áll a gyógyítási technika, vajon ilyenkor is más dimenzióbeli szellemlények működnek közre a folyamatban? Vajon az energiák abban különböznek egymástól, hogy a tiszta isteni energiát bizonyos szellemlények áttranszformálják és ezt különbözőképpen teszik? És ha ez így van, akkor vajon  a különféle technikákat úgy kell felfogni, mint valamiféle hívószavakat a megfelelő entitás/angyal stb. felé? És ha az energiákat szellemek manipulálják, van-e manipulálatlan tiszta, isteni energia is? Vagy  van, amikor tiszta energiát hívunk le és van amikor  szellemlények vagy intelligenciák vagy nevezzük bárminek meg vannak szólítva és e megszólítás alapján nyújtanak segítséget gyógyulást azzal, hogy ők manipulálják az energiák mozgatását és az energiába ők táplálják be a gondolatot?. Ez az öngyógyításnál könnyebben elképzelhető, de mi van a távgyógyításnál? Akár az egyik, akár a másik feltételezés: hogyan juttatja el vagy jut el az energia a másik személyhez, akit a gyógyító nem is ismer, csak a nevét tudja vagy azt sem? Nem tudtam rá a választ. Aztán már sok mindenre megtaláltam. Lásd erről könyvem mágiáról szóló fejezetrészét.

A kockázat csökkentése

 

Tehát a cél erős kívánása és a megfogalmazás precizitása nagyon fontos. Nemcsak a gyógyító szándékra, hanem más egyéb kívánságok teljesülésére is igaz ez a tétel. A spirituális gyógyítás az ember energiatesteire, annak egyes „szerveire" vagy inkább testrészeire (?) irányul. Ezek közül az ezotéria csak keveset ismer, de még azok leírására is különböző rendszerek vannak forgalomban. Minél kevésbé specifikusak a módszereink, annál jobb, mert így kisebb a tévedés lehetősége.  Minden hamis hitre alapozó módszer kétesélyes: vagy lesz hatása vagy nem. És a hatás vagy pozitív vagy negatív. Amikor energiákkal dolgozunk, akkor megnyitjuk magunkat különböző  energiáknak. Ha mi magunk nem tudjuk, kinek nyitottuk meg magunkat vagy ki használja a kaput, amelyet megnyitottunk, akkor nem tudhatjuk, hogy mi lesz a hatás. Ez különösen így van, ha külső istenekhez, nevesített angyalokhoz fohászkodunk. Ezért biztosabbak azok a módszerek, amikor a magunk teremtette energiákkal vagy képekkel dolgozunk. Nagy kockázatot vállalunk azzal, ha valamely istenben/szentben/mesterben/angyalban „hiszünk", azaz bízunk benne és átadjuk magunkat neki, hogy tegye velünk, amit jónak lát és hiszünk abban, hogy teljesíti minden kérésünket. Attól, hogy mi úgy hisszük, hogy az xy nevű angyal vagy szent vagy un. emelkedett mester csak azt lesi, hogyan segíthetne rajtunk, attól az még nem feltétlenül teljesül. Még az őrangyalunk sem minden esetben jóindulatú. A körülöttünk lebzselő más dimenzióbeli entitásokat csak mi nevezzük vagy hisszük valódi őrangyalnak, de ezt az elnevezést csak a velünk jóindulatú, segítőkész entitások érdemelhetnék ki, csakhogy sajnálatos módon nem mindegyik az, sőt... Mindenkinek vannak másvilági kapcsolatai (nem a halottakra gondolok, hanem más dimenzióbeli entitásokra és saját énjének más dimenzióbeli szegmenseire), de korántsem mindenkit vesznek körül jóindulatú lények. A felismerésüket nehezíti nemcsak az, hogy nem lárjuk őket, hanem az is, hogy ha sikerül velünk felvenniük valamilyen kapcsolatot, akkor sem fogják igazi szándékaikat leleplezeni. Valamennyien jóakaratú felsőrendű lényeknek adják ki magukat, akik csakis a javunkat akarják és fő feladatuk védenceik segítése és megmentése. 

A kudarc titkai

Előfordul, hogy sorozatos sikerek után  saját erőfeszítéseink vagy egy-egy jóhírű gyógyító felént irányuló gyógyító tevékenysége teljes kudarcot vall vagy csak nagyon munimális a hatás. Itt most csak emlékeztetőül említem meg azoknak a tényezőknek az ellentetjét, amelyeket a siker titkaként már ismertettem: ha hiányzott a szándék kinyilvánítása vagy a gyógyítástól eltér,  ha semmiféle érzelmi töltete nincs a dolognak, ha rosszindulatú lény avatkozik a folyamatba, ha a technikát dekoncentráltan hajtjuk végre, ha saját magunk helytelen technikát alkalmazunk, ha egyszereűn nem elegendő a kapott vagy küldött vagy generált energia az adott esetre, ha nem szűnt meg az a közvetlen ok, amely a kezelni kívánt betegséget közvetlenül kiváltotta.  Egy dolog kimaradt: hogyan függ a siker vagy a kudarc a kezelendő személytől?  Vajon ha nem hisz a gyógyulásában, akkor az sikertelen lesz? Erre a kérdésre a válaszom az, hogy ha egyébként elég nagy adag energiát kapott és minden más körülmény is kedvező volt, akkor a kétely nem befolyásolja a gyógyulást.  A lényeg az, hogy ne akarja tudat alatt vagy akár tudatosan, hogy ne sikerüljön meggyógyulnia.  Például azért, hogy bebizonyítsa, hogy ő gyógyíthatatlan, mivel ebben hisz vagy azoknak hisz, akik ezt állították.  Vagy tudat alatt úgy gondolja, hogy a sors könyvében meg van írva, hogy szenvedjen vagy hogy valamiért bűnhödnie kell. Számos más oka is lehet a tudat alatti ellenkezésnek, de a végső ok mindig valamilyen beletáplált tévhiedelem.  Lehet azonban más is: ha a tünetnek valamilyen mélyebb gyökere van és valamilyen érzelemmel vagy érzéssel társult korábban, akkor ezeket a társult érzelmek és érzéseket is semlegesíteni kell, más szóval ezek energialenyomatát el kell távolítani. Erre különféle technikák vannak, csak az a baj, hogy ezeket a mélyen eltemetett sérüléseket nehéz felderíteni. Vannak olyan gyors energia kezelési módszerek, amelyek ezzel egyáltalán nem számolnak.  A kapcsolat a jelenlegi betegségtünet és a társult, eltemetett érzelem vagy érzés között sok esetben egyáltalán nem logikus.  Ráadásul lehetséges, hogy a dolog egy előző életre nyúlik vissza vagy olyan traumára, amelyet a tudat azonnal mélyen eltemetett és ezért semmiféle emléke nincs a gyógyítandó személynek róla. Ezek a nehéz esetek, amikor nem mindegy, milyen energiakezelést alkalmazunk. A kudarc olyan benyomást kelthet, hogy maga a betegség kezelhetetlen, mert annyira súlyos. Pedig nem erről van szó.

A hatásmechanizmus

 A spirituális gyógyítás módszerei és a mögötte lévő tudás a metafizika világába visz. A tudomány a metafizikai valóságot, a megfoghatatlant, ami az érzékszervekkel való érzékelés számára nem hozzáférhető, nem ismeri el valóságként és az ezzel kapcsolatos témákat átengedi a vallásnak és a filozófiának. Emiatt bármennyire is olcsó, hatékony és elvileg szinten mindenki számára hozzáférhető lenne a távgyógyítás és a tisztán mentális módszerekkel való öngyógyítás, mégis nagyon messze van a mi világunk attól, hogy ezek a módszerek a tömegek számára hozzáférhetővé váljanak. Ehhez az egész emberiség spirituális tudásának kellene jóval magasabb szintre emelkedni. Annak a valószínűsége, hogy ez belátható időn belül megvalósulhat, az utóbbi években beindult spirituális (más dimenzióbeli) események fényében az én meglátásom szerint a nullával egyenlő.  Ennek nem mond ellent az, hogy a spirituális gyógymódok mégis igen gyorsan terjednek. Csakhogy ezzel együtt terjed a vele való visszaélés is, és a spirituális gyógyítók erkölcsi süllyedése (lelkiismeretlenség, pénzsóvárság,  felsőbbrendűségi tudat, a különböző hiteknek a tudás elé helyezése, a különböző tévhitek tudatos vagy nem tudatos terjesztése)

Az ember többdimenziós lény. Mit jelent ez?  Ez azt jelenti, hogy vannak olyan részei, amelyek a láthatatlan világokhoz tartoznak. Fizikai testünkhöz tartozó tudatunk azonban egy szűk frekvenciasávra van hangolva, így nincs tudomásunk arról, mi történik a hozzánk tartozó más dimenziókban lévő részeinkkel, és hogy e részeink hogyan kapcsolódnak fizikai testünkhöz és tudatunkhoz. Energiatesteink szerveit, anatómaiai felépítését nem is ismerjük, csak halvány fogalmaink vannak arról, hogy ezek miként kapcsolódnak fizikai testünkhöz. Ilyen láthatatlan energiaszervünk a lélek vagy a csakrák, vagy a tudatalattink, az érzelmek vagy a gondolatok pedig energiamintázatok.

Mivel az anyagvilágban teljesen másként működnek a dolgok, mint a láthatatlan dimenziók világában, ezért mindazok a jelenségek, amelyek a látható és a láthatatlan  világok határterületein mozognak, igen zavarba ejtőek lehetnek. Mivel a határterületen vannak, ezért e jelenségek egyik részét képesek vagyunk megtapasztalni, másik részét nem. Amikor a gyógyenergiát elküldjük valakinek vagy valahová, akkor nem tudjuk, mi történik, mert az általunk kibocsátott és útjára küldött gondolat a láthatatlan világokban él tovább. Vagy ha imával kérünk magunknak gyógyítást, akkor sem tudjuk, hogy azt ki hallgatta meg. Ha Istenhez vagy Krisztushoz címezzük imánkat, nem tudhatjuk, milyen szellemlény „veszi" az imánkat és hogy mit tesz. Mivel nem látjuk és nem ismerjük más dimenziók entitásait és azok természetét, továbbá nem ismerjük e dimenziók tér és időviszonyait, így gyógyítási szándékból kibocsátott képek, energiák, szavak, mantrák nemcsak a mi világunk terében, hanem más világok terében, sőt idejében is ugrálhatnak. Egyes gyógyítási technikák élnek is ezzel a lehetőséggel: bizonyos módszerekkel ki lehet igazítani egy betegség múltbeli okát, amely energiamintázatok formájában a jelenben is megvan még. A tudat azonban ezeket múltbeli eseményekként fogja fel. Nem tudjuk, hogy a láthatatlan világokban hogyan kell értelmezni a teret és az időt, csak egy biztos, hogy nem úgy, ahogyan a mi világunkban. Amikor az ember a képzeletével létrehoz valamit, akkor az a láthatatlan világokban valósággá válik, de nem olyan természetű anyagi valósággá, mint amelyet tudatunk észlelni képes. Nem tudjuk megfogalmazni a mi fogalmainkkal és gondolkodásmódunkkal, hogy más dimenziókban hogyan történik a valóság teremtése, de azt tudjuk, hogy a mi fogalmaink szerint villanásnyi idő alatt, a gondolat sebességével. Nem tudjuk, hogy mi történik az általunk vizualizált képpel vagy fénnyel vagy az általunk küldött kéréssel,azaz imával. Nagyon sok mindent nem tudunk és nem érthetünk, de az ezeket az erőket használó emberek annál is sokkal kevesebbet tudnak, mint amit tudniuk kellene, mint amit tudni lehet vagy mint amit kötelező lenne tudniuk. Először összefoglalom, mi az, amit nem tudunk és nem is tudhatunk.  Aminek a megértésére, felfogására az embert jelenlegi konstrukciója nem teszi alkalmassá. Vegyük ezeket sorra:

Egy távgyógyítás hatását észlelni lehet a szokásos anyagi vizsgálati módszerekkel, de hogy pontosan mi történt „útközben", azt nem lehet tudni. Az orvostudományban követelmény, hogy minden jelenségnek ismerjék a hatásmechanizmusát. A távgyógyításban erre nem kell törekedni. Ellenben tisztában kell lenni azzal, hogy nem fizikai energiákkal dolgozunk, hanem spirituális energiákkal. Ahhoz, hogy ez az erő szolgáljon bennünket, nem kell annyit tudnunk és tanulnunk, mint egy orvosnak vagy természetgyógyásznak. Nem kell tudnunk, hogy hogyan néz ki egy szavakban megfogalmazott gondolat vagy  egy szándék vagy egy kívánság vagy egy érzelem energiamintázata, vagy hogy melyik betegséget milyen frekvenciájú rezgésekkel gyógyíthatjuk. Azt azonban tudnunk kell, hogy miként hívhatjuk le vagy állíthatjuk elő azt az energiát, amire célunkhoz szükség van. A módszereket tanfolyamokon megtanulhatjuk, nem bonyolultak, csak az a baj, hogy legtöbbször nem vagyunk tisztában azzal, hogy a módszer, a technika egy-egy eleme mire is szolgál. Ahhoz, hogy ezt megértsük, komoly metafizikai tudásanyagra kell szert tenni. E tudás nélkül mint gyógyítók és mint páciensen egyaránt bizonytalanok leszünk, ami még a kisebb baj. A nagyobb baj az, ha akatunkon kívül kárt okozunk magunknak vagy másoknak.  Az ennél is nagyobb baj, hogy még ha rendelkezünk is metafizikai tudással, nem tudhatjuk, hogy azt a tudást miféle erők sugallják. Nem minden angyal angyal. Sőt....

 

A távgyógyítás egyfajta mágia

A távgyógyítás egyfajta mágia. A mágia nem más, mint az akarat erejével valamilyen változás előidézése egy emberben vagy egy embercsoportban, egy tárgyban vagy egy helyzetben.  A lényeg, hogy a változást távolságból idézzük elő, tehát nem közvetlen anyagi ráhatással. Az, hogy mekkora a távolság, nem számít. A mágia és a távgyógyítás tudománya abban áll, hogy tudjuk, miként kell a megfelelő energiát lehívni vagy besűríteni, a megfelelő programmal feltölteni, hogyan kell elküldeni úgy, hogy célba érjen és a beleültetett gondolat vagy program manifesztálódjon a megfelelő helyen és megfelelő időben.

 A távgyógyítás  úgy történik, hogy a gyógyító összehozza az alanyt képviselő tárgyat, képet , képzetet  vagy kódot a megfelelően modulált életenergiával vagy spirituális energiával, amely azután az alany megjelenítőjéből kisugározva összekapcsolódik az anyagi világban lévő alannyal és ott manifesztálódik. Az életenergia lehívása, a moduláció a mágus, esetünkben a gyógyító  elméje segítségével történik. Minden távgyógyítási technikának része, hogy meg kell fogalmaznunk fennhangon vagy magunkban, gondolatban a szándékot, hogy mit akarunk tenni vagy elérni. A tudatalatti rögzíti, hogy milyen jelet, szimbólumot, testhelyzetet, mantrát, stb.-t használtunk annak a bizonyos energiának a lehívására vagy egy bizonyos gyógyításra hivatott entitással való kapcsolatfelvételre. A továbbiakban ez már erőfeszítés nélkül automatikusan létrejön. A következő lépés az alannyal vagy alanyt helyettesítő akármivel való összekapcsolás.  Minél többen használtak egy bizonyos szimbólumot vagy jelet vagy nevet, annál könnyebb a kapcsolatfelvétel. Minél jobban rá tud koncentrálni a gyógyító az összekapcsolásra, minél jobban háttérbe tudja szorítani saját gondolatait és az egóját, annál sikeresebb.   Az ember szereti megszemélyesíteni az energiákat, neveket adni neki, sőt rendszerbe foglalni őket. Ezeknek az energiáknak egy részét maguk az emberek teremtették, más részük magasabb tudati dimenziókban lakozó istenségek teremtették. Minden módosult tudatállapotban létrehozott kép, kívánság, gondolat így vagy úgy megtalálja a címzettet, a jó is és a rossz is. Más kérdés, hogy a küldemény  képes-e manifesztálódni a címzettnél. Akik energiával dolgoznak, azok megtanulják látni, érezni, hogy mi az akadálya a gyógyulásnak a beteg részéről.

 Az emberi elme teremtő erővel rendelkezik, de a teremtés egy más, láthatatlan dimenzióban  történik meg. Az agykontollos és más vizualizációs technikáknál az életerőt az akcióba belefektetett érzelmi energia biztosítja: az, hogy nagyon akarjuk a hatást. De maga az életenergia is lehívható vizualizációval. Amikor fényt képzelünk el, fénykisugárzást vizualizálunk, akkor lényegében életenergiát küldünk. A modullálást pedig az elménk által létrehozott képek, képzetek végzik el. Az összekapcsolást pedig a megcélzott személy megnevezése teszi lehetővé. Abban az esetben, ha úgy gondoljuk, hogy mi adjuk az energiát valakinek, akkor a saját életenergiánkat fogjuk kisugározni, amely nem pótlódik automatikusan. Ezért minden energiaküldéskor célszerű az energiát „lehívni" vagy az energiaküldéssel egyidejűleg az energiapótlásról gondoskodni. Amit „föntről" lehívhatunk, az nemcsak egy modullált energia lehet, hanem más is: ez lehet egy esemény,  egy entitás, egy hatás, egy szellem, egy érzelem. A  módszer, amivel lehívjuk, amivel létrehozzuk a kapcsolatot,  az lehet egy mantra, egy hang vagy hangsor,  lehet egy tánc,  lehet bábu, lehetnek asztrológiai táblák, lehetnek szimbólikák, lehetnek kódok és lehetnek radionikai készülékek, amelyeket előzőleg különböző frekvenciáju és hatású energiákra hangoltunk be. Maga a behangolás is ezotérikus módszerrel történhet, például ingával. Ezeket mind az emberek hozták létre hitrendszerüknek megfelelően.

Vannak azonban olyan eszközök, szimbólumok, ábrák stb-k, amelyek fixen kötődnek ismert tulajdonságú energiákhoz.

A távgyógyítás a mágia speciális esete. A gyógyító behangolása vagy beavatása kettős célt szolgál: egyrészt olyan tudás birtokába jut, amellyel a láthatatlan erőket mások ártalmára is képes lenne felhasználni. Szükséges tehát, hogy tisztában legyen azzal, hogy e tudással való visszaélésnek milyen következményei le

Oldal: A spirituális gyógyítás mószerei és kérdései
Paragyógyítás=spirituális gyógyítás - © 2008 - 2024 - paragyogyitas.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat